Természetes só a Himalájából
Amit a kristálysóról tudni kell!
Tudja-e Ön, hogy naponta hány gramm konyhasót eszik meg?
A válasz: 12-20 gramm.
Tudja-e, hogy veséink 24 óra alatt legfeljebb 5-7 grammot képesek kiválasztani?
Ezek alapján elhiszi, hogy a só lehet egészséges?
Az őstengerek kiszáradását úgy 250 millió évvel ezelőtt a napfény energiája okozta. Ez az energia és annak minden pozitív tulajdonsága megtalálható a sókristály rácsaiban. Víz hozzáadásával ezt az energiát szabadítjuk fel. Ennek egyetlen feladata, hogy életet adjon és fenntartsa azt. Már őseink is tudták, hogy a só létfontosságú. Lelőhelyei kincsnek számítottak, azokat szigorúan őrizték. A só volt maga a hatalom és a pénz. Ezért is nevezték fehér aranynak.
Mi azonban e csodás fehér arany helyett fehér mérget használunk. Az általunk használt étkezési sónak ugyanis szinte semmi köze nincs a természetes kristálysóhoz. A közismert étkezési só főleg NaCl-ból áll. Az ipari feldolgozás során éppen ezek a leghasznosabb ásványok és nyomelemek kerülnek eltávolításra. Az asztalunkra kerülő konyhasót szervezetünk mesterséges anyagként, sejtméregként könyveli el, és egészséges önvédő mechanizmusa mielőbb szabadulni akar tőle.
Tudja-e Ön, hogy
... az emberi testnek több mint 70%-a víz?
... az emberi agy 90%-a víz?
... a könny és a vér 1%-os sóoldat (ez megegyezik az őstenger sókoncentrációjával) ?
... a magzatvíz nem más, mint 37°C-os, 1%-os sóoldat?
... só nélkül az agyunk nem lenne képes gondolatok megformálására?
A víz a testünket felépítő sejtek legfőbb alkotórésze. A víz szabályozza a szervezet funkcióit (az anyagcserét, vérkeringést, emésztést stb.), lehetővé teszi a sejtek közti kommunikációt. Egyszerűen: életet közvetít. Szállítja a tápanyagokat a sejtekhez, eltávolítja az anyagcsere során létrejött salakanyagokat, fenntartja a sejtekben az ozmózis nyomást, szabályozza a test hőmérsékletét.
A só ugyanolyan fontos az élet fenntartásához, mint a víz. Se só, se víz nélkül nem létezhetünk.
A szervezetünk számára szükséges napi só mennyiség: 0,2 gramm, ezzel szemben egy európai ember átlagosan napi 12-20 grammot fogyaszt, ami 60-100-szoros túlfogyasztás! A gyorséttermek látogatói még ennél is többet. Következményei az ödéma, a cellulit, és a vizenyő, de a magas vérnyomás kialakulása is lehet. A vesén keresztül mindössze napi 5-7 gramm sót tudunk kiválasztani, kiválasztó szerveink iszonyatos túlterhelésnek vannak kitéve. A fennmaradó, ki nem választott sót okos szervezetünk megpróbálja hidratizációval ártalmatlanná tenni, amihez a szükséges nagy mennyiségű vizet a sejtjeinkből nyeri. Ennek következménye a dehidratált sejtek elhalása.
Az emberi szervezet hihetetlenül intelligens, és egy szinten túl már nem használja fel a sejtfolyadékot. A kialakult sókristályok lerakódnak az izületeinkben, aminek következménye a sok reumás megbetegedés, köszvény, izületi gyulladás, valamint ide vezethető vissza a vese- és epekő képződése is.
Egyes szakemberek a konyhasót a civilizált ember titkos gyilkosának tartják, mert tönkreteszi a hajszálerek működését, valamint elősegítik a daganatos megbetegedések kialakulását. A túlzott sófogyasztás ezenkívül a sejteken belül is káros változásokat idéz elő, illetve veszélyezteti a veséket.
Mi történik a testünkben a sok só miatt?
Minden egyes grammnyi konyhasó 23-szor annyi sejtnedvet rabol el tölünk, állítják a szakemberek. A konyhasó a leggyakrabban, szinte általánosan és nagy mennyiségben alkalmazott élelmiszer-adalékanyag. Mmegtalálható szinte minden feldolgozott élelmiszerben, akár ízfokozóként, akár tartósítószerként. Ennek eredményeként anyagcsere-folyamatainkat állandó "permetezés" éri, életfontosságú folyamataink pedig kiszáradnak.
Nem minden só egyforma
Földünkön nagy mennyiségben van jelen a só, úgy a tengerekben, mint kőzet formájában. Sajnos az egyre erősebb környezetszennyezés miatt a tengeri só minősége nagymértékben csökken. Ezzel szemben a Föld belsejében található só védett a káros külső behatásoktól. A sóbányákban levő kősóban ugyan jelen vannak a szükséges ásványok, de a kősó szerkezete miatt ezek nem, vagy csak kis mértékben tudnak beépülni sejtjeinkbe.
A normál konyhasó finomított. Készítése során keresztülmegy egy olyan tisztítási folyamaton, amely mélyen beleavatkozik anyagi szerkezetébe. A nátrium-kloridot nemritkán még fehérítik is, hogy hófehér legyen. A konyhasó tehát egyáltalán nem az a tiszta só, amilyennek a reklámok mondják. Rejtőzik benne továbbá tartósítószer és segédanyag is. Például alumínium-hidroxid, amely a só megfelelő halmazállapotának megmaradásához kell. Az alumínium igencsak problémás élelmiszer-adalék, amely egyébként színezőanyagokban, stabilizátorokban, töltő- és erősítőanyagokban található meg. A szakemberek a konyhasóban található mennyiséget problémásnak tartják, az alumínium ugyanis igazolt módon lerakódhat az agyban. Egy nemrégiben közzétett elmélet szerint az Egyesült Államokban a növekvő Alzheimer-arány nem utolsósorban a csomagolt élelmiszerekben és az üdítőitalos dobozokban található alumínium nagymennyiségű fogyasztásának számlájára írható.
A jódozott só normális konyhasó, amelyhez kilogrammonként 15-25 mg nátrium- vagy kálium-jódátot adnak. A jódlobbi hatására számos országban elrendelték a só kényszerjódozását. Ez a hivatalos közlemények szerint hatásos volt, számos szakértő szerint viszont káros hatást gyakorolt az emberek egészségi állapotára. Európában több ország - így Magyarország is - a jódszegény területek közé tartozik. Ennek olyan következményei vannak, mint a fokozott golyvaképződés. Emiatt nem lehet lemondani a napi koszt jódozásáról. Ám egyre több ember egészsége károsodik. Szervezetünk ugyanis nem képes a mesterségesen adagolt jód- és fluorkötéseket hasznosítani. Szakmai körökben közismert, hogy a nitrozaminok a legagresszívabb rákkiváltók közé tartoznak. És éppen a táplálékadalékok, mint amilyenek a joditok is, gyanúsíthatók erőteljesen azzal, hogy elősegítik a problematikus anyagoknak a képződését. Abból a megfigyelésből kiindulva, hogy a jóddal kevésbé ellátott területeken a rákos esetek aránya csökken, ki lehet jelenteni, hogy a rákmegelőzés szigorú jódabsztinenciát feltételez.
A túl kevés só is veszélyes lehet!
A túlságosan kevés só fogyasztása is kockázatokkal jár. Ezt elsősorban az idősebb emberek tapasztalják meg, akiknek becslések szerint 5-10 százaléka nátriumhiányban szenved. A következmények: fáradtság, koncentrációs zavarok, hányinger, fejfájás, izomgörcsök, járási zavarok, bizonytalan mozgás. Főként a meleg nyári napokon fordulhat elő a vérkeringés összeomlása vagy féloldali lebénulás a szélütéshez hasonló tünetekkel. Az idősek ugyanis hajlamosak túl keveset inni és túl kevés sót fogyasztani. Az ilyen vérkeringés-összeomlásokért azonban főként más betegségek (veseproblémák, diabétesz, hasmenés, hányás) kísérő jelenségei a felelősek, amelyek megzavarják a szervezet érzékeny elektrolit-háztartását.
Forrás: Természetgyógyász Magazin
