A JomTom webáruház a felhasználói élmény növelése érdekében cookie-kat használ. Webáruházunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát. Elfogadom
Termékek Menü
0

Autizmusról másként - bevezető

Autizmusról másként - bevezető

"Amikor az orvosok azt mondták, hogy fiúnk egész életét komoly fogyatékossággal éli le, bizonyosak voltunk abban, hogy az nem igaz. Nem minden gyermek reagál egyformán az étkezés megváltoztatására...

"Amikor az orvosok azt mondták, hogy fiúnk egész életét komoly fogyatékossággal éli le, bizonyosak voltunk abban, hogy az nem igaz.

Amikor a pszichológus megvizsgálta 18 hónapos fiúnkat, és elmondta, hogy azt gondolja, fiúnk autista, a szívem zakatolt. Nem tudtam pontosan, hogy mit jelent a szó, de azt tudtam, hogy valami rossz. Az autizmus a szellemi fogyatékosság valamilyen típusa, talán fiatalkori skizofrénia? Vagy még rosszabb, mert eszembe jutott, hogy a gyermekkori sérülés okozta érzelmi trauma. Minden biztonságérzetem eltűnt pillanatok alatt.

Gyermekorvosunk pszichológushoz küldött, mert fiúnk semmit nem értett abból, amit beszéltünk hozzá. Teljesen normálisan fejlődött 15 hónapos koráig, azonban minden szót, amit addig kimondott, elkezdett eltűnni. Azt gondoltuk, hogy a krónikus fülfertőzés okozta a csendet, de három hónapon belül már saját világában élt.

Aranyos, piciny fiúnk hirtelen alig ismert ránk és 3 éves nővérére. Megszűnt a szemkontaktusa velünk, még akkor is, amikor mutatással vagy kézmozdulatokkal kommunikáltunk. Viselkedése egyre inkább különössé vált.  Homlokát a padlóhoz nyomta, lábujjhegyen járt (általános az autista gyermekeknél), értelmetlen gurgulázó hangokat adott, hosszú időt töltött ismétlődő műveletekkel, mint az ajtó kinyitása és bezárása, homokozó vödréből kiöntötte meg visszatöltötte a homokot. Gyakran érthetetlenül sikongatott, nem engedte, hogy megtartsuk vagy kényelembe helyezzük. Krónikus hasmenés alakult ki nála.

Később megtanultam, hogy az autizmus, vagy autisztikus spektrumú rendellenességek, ahogy az orvosok mondják, nem mentális betegség. Fejlődési visszamaradottságnak gondoltuk, melyet az agy anomáliái okoznak. A Nemzeti Egészségügyi Intézet becslése szerint minden 500 gyermekből 1 érintett. De az utóbbi időkben megjelent tanulmányok szerint rendkívül gyors mértékben, az elmúlt 10 évben 600%-os arányban növekedett. Ma már általánosabb, a Down szindrómánál, mely az egyik legkevésbé ismert fejlődési rendellenesség.

Azt mondták nekünk, hogy fiúnk szinte biztosan komoly rendellenességekkel fog felnőni. Soha nem lesz képes barátságokat találni, képtelen lesz értelmesen kommunikálni, normál osztályban csak segítséggel fog tanulni, és nem lesz képes önálló életet élni. Csak azt remélhettük, hogy viselkedési terápiával képesek leszünk megtanítani a szociális ismereteket, melyeket maga soha nem tud elsajátítani.  Mindig azt gondoltam, hogy a legrosszabb dolog, ami bárkivel történhet, saját gyermeke elvesztése. Most ezt történt velem, de perverz, megmagyarázhatatlan módon. A sajnálkozás mellett, kényelmetlenül is éreztem magam, bizonytalan gondolataim támadtak, és olyan érzéseim voltak, hogy barátaink nem fognak visszahívni bennünket.

A kezdeti diagnózisokat követően órákat töltöttem könyvtárban, és kerestem az okot, melynek hatására ilyen drámai módon megváltozott. Aztán az egyik könyvben olvastam egy autista gyermekről, akinek anyja azt gondolta, hogy a gyerek tüneteit a tej okozza. Sohasem hallottam erről, ám  a gondolat izgatta az agyamat, mert fiúnk rendkívül nagy mennyiségben itta a tejet. Naponta legalább 2,5 litert.

Emlékeztem, pár hónappal előtte anyám olvasta, hogy nagyon sok gyereknél allergiás fülfertőzést okoz a tej és búza. "A két ételt nem kellene enni engedni és figyelni kell, hogy javul-e a fülfájdalma” mondta anyám. A tej, sajt, tészta és a sós rágcsálni való voltak azok az ételek, melyeket fiúnk hajlandó volt enni. Ragaszkodtam hozzá, hogy ha azokat elveszem, a gyerek éhezni fog.

Közben visszaemlékeztem, hogy fiúnk fülfertőzése akkor kezdődött 11 hónapos korában, amikor szójatejről váltottunk tehéntejre. 3 hónapos koráig szoptattam, de rosszul viselte az anyatejet, lehet, hogy azért, mert elég sok tehéntejet ittam. Azt követően szójatejes tápanyagot kapott.  Nem volt veszteni valónk, elhatároztam, hogy a táplálkozásából kiiktatok minden tejterméket. Ami történt, az csodával határos. Fiúnknál megszűnt a sikítozás, lecsökkentek az ismétlődő feladatok, és az első hét végén magához húzta kezemet, amikor lefelé akart menni a lépcsőn. Hónapok óta először megengedte nővérének, hogy a kezét fogva énekeljen.

Két héttel később, egy hónappal a pszichológussal találkozást követően férjem és én találkozót beszéltünk meg egy nagyon ismert, fejlesztéssel foglalkozó gyermekgyógyásszal, hogy igazolja az autizmus tünetét. Fiúnkkal végzett különböző tesztek és kérdések után, elmondtuk a tapasztalt változást, amióta megszűnt a tejtermékek fogyasztása. A gyermekorvos szomorúan nézett rám, és azt mondta, nagyon sajnálja, fiúnk autista. A tej allergia érdekes, de nem gondolta, hogy az lenne felelős az autizmus kialakulásáért és az utóbbi időkben tapasztalt fejlődés miatt.

Borzasztóan érintett a hír, de ahogy teltek a napok, fiúnk egyre jobb állapotba került. Egy héttel később, amikor felemeltem az ölembe, szemkontaktust létesített és mosolygott rám. Sírtam, hiszen úgy tűnt, tudta, hogy ki vagyok. Figyelmesebben kezelte nővérét, nézte, ahogy játszik, de nagyon mérges lett, amikor az elvett valamit tőle. Folyamatosan végigaludta az éjszakákat, de a hasmenés megmaradt. Nem volt még 2 éves, de beadtuk egy speciális bölcsődébe, heti három délelőtt, és elkezdtük az intenzív szemtől szembe viselkedési és nyelvi programot, melyet gyermekorvosunk ajánlott.

Született szkeptikus vagyok és férjem kutató tudós, így elhatároztuk, hogy teszteljük azt az elképzelést, hogy a tej volt hatással fiúnk viselkedésére. Egyik reggel néhány pohár tejet adtunk neki, a nap végén lábujjhegyen járt és homlokát nekinyomta a padlónak, különös hangokat adott, és közel olyan bizarr volt viselkedése, mint amit már elfelejtett. Néhány héttel később a viselkedés rövid időre visszatért, és úgy találtuk, hogy a bölcsődében sajtot evett. Teljesen megbizonyosodtunk, hogy a tejtermékek valahogyan kapcsolódnak fiúnk autista tüneteihez.

Elküldtem gyermekorvosunknak egy videót, hogy lássa, milyen fejlődésen ment keresztül fiúnk, hogyan játszik apjával és nővérével. Másnap visszahívott és azt elmondta, padlón van a látott fejlődéstől. Azt mondta, hogy ha nem saját maga vizsgálta volna a gyermeket, nem hitte volna el, hogy ugyanarról a fiúról van szó.

Meg kellett tudnom, hogy más autista gyermekeknél van-e hasonló tapasztalat. Vettem modemet a számítógépemhez, még nem volt benne (1995) és kerestem az interneten autista támogató csoportokat. Kicsit félénken kérdeztem: "Gyermekemnél lehet-e kapcsolat az autizmus és a tej között?" A válasz megdöbbentő volt. Hol élek? Nem hallottam Norvégiában, Nagy-Britanniában a híreket? Azok a kutatók előzetes bizonyítékokkal erősítették meg, amit a szülők már 20 éve jeleztek. A tejtermékek túlzott mennyiségű fogyasztása megnövelte az autizmus tüneteit.

Férjemnek kémiai PhD fokozata van. Letöltötte az említett szakcikkeket, és gondosan átolvasta. Elmagyarázta nekem, hogy az autista gyermekek egy típusában azt feltételezik, hogy a tejprotein (kazein) peptidekké lebomlása hatással van az agyra, ugyanolyan módon, mint a hallucinogén gyógyszerek.
Egy maroknyi tudós, közülük számosan autista gyermeket nevelnek, felfedezte, hogy az összetevők opiátokat tartalmaznak, olyan tipusú összetevőket, melyek az ópium és heroin, az autisztikus tünetű gyermekek vizeletében. A kutatók azt az elméletet alkották, hogy vagy a gyermekekből hiányzik egy enzim, mely normális úton, emészthető formára lebontja a peptideket, vagy a peptidek valamilyen úton megszöknek, és az emésztést megelőzően a vérkeringésbe kerülnek.

Innentől kezdtem megérteni a dolgokat. Megmagyarázta, miért fejlődött fiúnk normálisan az első évben, amikor csak szója kiegészítőt ivott. Azt is megértettem, miért kezdett vágyakozni a tejre. Az opiátok erős függőséget alakítanak ki. A viselkedés az autista gyermekeknél gyakran ahhoz hasonló, mint az LSD hatására a hallucináció. Férjem azt is elmondta, hogy egy másik protein is mérgező formára bomlik, a glutén, ami búza, rozs, zab, árpa, és általánosan adagolják, szinte minden csomagolt élelmiszerhez.  Az elképzelés túlzottnak tűnt volna tudományos területen dolgozó férjemnek, ha nem látja fiúnk drámai fejlődését, és nem emlékezik, hogyan korlátozta fiúnk saját táplálkozását búzát és tejet tartalmazó élelmiszerekre. Nem volt kérdéses, hogy a glutén is eltűnik a táplálékok közül.

Elkezdtem tanulni, hogyan főzzek glutén mentesen. A krónikus gyomorhurutos emberek szintén glutén intoleránsak. A számítógépnél órákat ülve elkezdtem összegyűjteni az információkat. 48 órán belül glutén mentes lett az étkezés és 22 hónapos fiúnk széklete először vált keménnyé.  Egyensúlya és koordinációja láthatóan javult.

Egy vagy két hónappal később elkezdett beszélni, Még nem hívott anyának, de speciális mosollyal nézett rám, amikor elhoztam a bölcsődéből. Körzeti orvosa, gyermekorvosa, neurológusa, genetikusa és gasztroenterológusa még mindig elutasította az autizmus és táplálkozás közötti kapcsolatot.

Férjemmel úgy döntöttünk, hogy saját magunk szakértővé válunk. Elkezdtünk járni autizmussal foglalkozó konferenciákra, és email kapcsolatba léptünk kutatókkal. Megszerveztem egy támogató csoportot, a közelünkben élő és autista gyermeket nevelő szülőkkel. Bár a szülők nagyobb részét először nem érdekelték az étkezési változások, miután találkoztak fiammal, véleményük megváltozott.

Nem minden gyermek reagál a táplálkozásra, de legalább 50 családnál, ahol a gyermekek glutén és kazein mentes ételt kaptak, nagyon jó eredményeket tapasztaltak. Az internetes támogató oldalakon gyermekek ezrei reagáltak kiválóan erre a táplálkozásra.

Szerencsésen találtunk egy gyermekorvost, akik nagyon támogató volt, és fiúnk olyan jól fejlődött, hogy szinte minden reggel kiugrottam az ágyból, hogy lássam a változást.  Az egyik napon, kb. 2 és fél éves volt, egy játék dinoszauruszt tartott tenyerében felém. "Ézd anya, ien tirnóm van!" Földbe gyökerező lábammal kinyújtottam remegő karjaimat. "Anyának hívtál!" mondtam. Nevetett és hosszasan átölelt. 

Mire 3 éves lett, minden orvosa egyetértett, hogy autizmusa teljes mértékben meggyógyult. 8 hónappal előrébb volt koránál a szociális, nyelvi, önsegítő, motoros tesztekben, és felvették egy normális óvodába, ahol nem volt szüksége speciális támogatásra. Tanítója azt mondta nekem, hogy egyike a legkedvesebb, bőbeszédű és mindenben résztvevő gyermeknek az osztályban. Ma, 6 évesen, az egyik legnépszerűbb gyermek az első osztályban. Negyedikes szinten tud olvasni, rengeteg barátja van. Mély kapcsolata van nővérével, és órákat töltenek el együtt képzeletbeli játékos feladatokat végezve, melyet soha nem lehet látni autista gyermekeknél.

Legnagyobb félelmeim nem igazolódtak. Hihetetlenül szerencsések vagyunk. Más szülők nem ennyire szerencsések, ezért meg kell tanítani a helyes táplálkozást. 1997-ben elkezdtem hírlevelet küldeni és más szülőkkel egy nemzetközi, autizmust támogató csoportot hoztam létre. Levelek és e-mailek százait kaptuk az egész világból olyan szülőktől, akik sikeresen alkalmazták a táplálkozási változtatásokat gyermeküknél. Bár a legjobb a professzionális útmutatás a táplálkozás átállításakor, szomorú tény, hogy a legtöbb orvos ma is szkeptikus.

Kutatásaimat folytatva egyre tisztábban látom, hogy az autizmus egy rendellenesség, mely az immunrendszer állapotához kapcsolódik. A legtöbb autista gyermeknél különféle ételallergia is fennáll a teljes és búzán kívül, és szinte minden szülő beszámolt legalább egy immunrendszerrel kapcsolato problémáról: pajzsmirigy működési zavar, Crohn betegség, bélhurut, reumás arthitis, fáradtság szindróma, fibromyalgia és többszörös allergiák.

Az autisztikus tünetű gyermekek valószínűleg genetikailag fogékonyabbak az immunrendszeri rendellenességekre, de vajon mi idézi elő az aktuális betegséget? Nagyon sok szülő megesküdött, hogy gyermeke autisztikus viselkedése 15 hónapos kor körül kezdődőtt, nem sokkal azt követően, hogy megkapták a tripla oltóanyagot (mumpsz, rubeóla, kanyaró). Amikor megvizsgáltam az ilyen bizonyítékokat, fényképeket, videókat, pontosan azt láttam, mint saját gyermekünknél, aki kezdte elveszíteni a szavakat és szociális viselkedését.  Fel kellett ismernem, hogy nem véletlenszerű a kapcsolat az oltással, mely után fiúnk láza 39 fok fölé emelkedett, hidegrázása volt, és orvosi ügyeletre kellett vinnem.

Nemrégen egy tanulmány került napvilágra Nagy-Britanniában, ahol az oltóanyag kanyaró részét kapcsolják a vékonybél károsításához. Ez segíthet megmagyarázni a mechanizmust, hogyan képesek a hallucinogén peptidek kiszökni a véráramba. Ha az MMR oltóanyag valóban szerepet játszik az autizmus előidézésében, ki kell találnunk, hogy a gyermekek egy részének magasabb kockázata miatt  későbbi életkorban vagy egyáltalán nem kell beoltani.

Más új fejlemények is reményt adnak. Több kutatóközpontban, így férjem munkahelyén is, elkezdték tanulmányozni a peptidek abnormális jelenlétét az autista gyermekek vizeletében. Remény van rá, hogy egy rutin vizsgálatot fejlesztenek ki, mely képes lesz azonosítani fiatal életkorban az autizmust, és azt, hogy bizonyos tipusai metabolikus rendellenességgel vannak kapcsolatban, és a glutén és tejmentes táplálkozás válik valósággá a napi gyógyításban.

Az autizmus szó, mely valamikor szinte semmit nem mondott számomra, teljesen megváltoztatta az életemet. Bejött a házamba hívatlanul. Kétszer éreztem áldottnak magamat. Amikor visszakaptam gyermekemet, és amikor képes lettem más autista gyermekeken segíteni, akiket orvosaik leírtak és meggyászoltak szüleik.”

Tartalomhoz tartozó címkék: hír