A JomTom webáruház a felhasználói élmény növelése érdekében cookie-kat használ. Webáruházunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát. Elfogadom
Termékek Menü

Szója lecitin: Üledékes szennyből a milliárdokig

Schramm Tamás
2017-03-01 00:00:00
Szója lecitin: Üledékes szennyből a milliárdokig

Oldóanyagokkal, növényvédő szerekkel teli. A lecitin egy emulgáló anyag, ami minden élő szervezet sejtjeiben megtalálható. Egy francia tudós fedezte fel 1805-ben, és „lekithos” nevet adott neki, ami a görög nyelvben a „tojássárgája”.  Az 1930-as évekig a tojás volt a lecitin elsődleges formája, amikor felfedezték, hogy a szójabab feldolgozásakor maradó selejt ürülék is használható lecitin.

Ma a lecitin csupán egy genetikus név, az összes zsír-és-vízoldó összetevőre vonatkozik, melyeket foszfolipidek néven neveznek. A szójabab olajában 1,48-3,08% a phospholipidek szintje, ami jóval magasabb a növényi olajokban levő 0,5%-nál, de sokkal kevesebb, mint 30%, ami a tojássárgában található.

A szójabab lecitin a nyers szójaolaj gumitalanítási folyamatát követő üledékből származik. Egy szennyeződés, ami oldóanyagokkal, növényvédő szerekkel van tele, konzisztenciája a folyékony gumi és kemény műanyag közötti. Mielőtt világos sárgára fehérítik, a lecitin színe koszos szürke és vöröses barna közötti. A szójabab olajának gyártásánál használt hexán kivonatolás jóval kevesebb lecitint biztosít, mint a régi ethanol-benzol művelet, de kereskedelmi szempontból jobb a színe, alacsonyabb a bűze és kevésbé keserű a lecitin.

1908 után kezdődött Európában a szója olaj feldolgozás problémája, a nagy mennyiségű fermentálás és finomítás miatt keletkező szennyes folyadék bűze miatt. A német cégek elhatározták, hogy vákuum kezeléssel kiszárítják a szennyes folyadékot. Szabadalmaztatták és eladták, mint szójabab lecitin. Tudósokat kerestek és fizettek meg, hogy minél több használati módot találjanak.

Ma a lecitin a feldolgozott élelmiszerek nélkülözhetetlen összetevője. Leggyakoribb alkalmazása a vizek és olajok szétválását gátló emulgeátor. Margarin, csokoládé, jégkrém, kávés krémek, csecsemőtápok is tartalmazzák. A lecitin segítséget biztosít a termékek megromlása ellen, ezzel meghosszabbítja a polcon tarthatóságukat. Ipari konyhákon javítja a keverékek készítését, gyorsítja a kristályosodást, csökkenti a kálót, gátolja a fröccsenést, elfolyást és összeragadást.

Kozmetikumokban a lecitin puhítja a bőrt, és segíti, hogy az összetevők áthatoljanak a bőr védőrétegén. Jóval vízszeretőbb az olajtalanított lecitin. Csökkenti a leállási időt és tisztítja a növényi protein textúra és más szója termékek gyártásánál használt extrúdereket.

Elméletben a lecitin gyártók eltávolítják az összes szója proteint, hogy a lecitin hipoallergén legyen. A valóságban parányi mennyiségű szója protein és szója olaj mindig marad a lecitinben.

A szója protein három összetevőjét azonosították, beleértve a Kunitz trypsin gátlót, melyről feljegyezték, hogy a legkisebb mennyiség is komoly allergiás tüneteket vált ki. Az élelmiszerekben és kozmetikumokban levő szója lecitin különleges veszélyekkel járhat a szója allergiás személyeknél.

 

A csodaélelem „csinálás”

Éveken keresztül állították, hogy a lecitin csodás dolgokra képes, az érkeményedés, a sclerosis multiplex, máj cirrhosis, epekő, pikkelysömör, ekcéma, scleroderma, idegesség, remegés és agy öregedése.

Jól ismert, hogy az emberi szervezet az erős és rugalmas sejtmembránokhoz, az idegi átvitelhez használja a phospholipideket, ezért az egészségügyi állítások már az 1920-as évektől elterjedtek. A lecitin egészen az 1960-as, 70-es évekig nem tudott népszerűvé válni, amíg néhány amerikai egészségügyi író bestseller könyvei nem jelentek meg.

A lecitin egy véletlen miatt nem lett az egészséges ételek középpontja.

Az 1970-es évek közepén, a Natterman, a németországi központú szója marketing cég, tudósokat alkalmazott különböző egészségügyi klinikákon, hogy tapasztalatot szerezzenek és tudományos cikkeket írjanak a lecitin használatáról. Ezek a csekk-könyvet mindig magukkal hordó tudósok fabrikálták az „esszenciális phospholipidek” kifejezést, ami teljesen helytelen, mert a szervezet képes foszforból és lipidekből saját foszfolipidjeit megtermelni.

2001-ben a lecitin erősítést kapott, hogy az amerika FDA engedélyével viselheti a „jó choline forrás” megnevezést. A szója lecitin gyártók remélik, hogy megtalálják azokat az egészségügyi állításokat, melyekkel megnövelhetik a keresletet és ezzel jelentősen megemelhetik az árakat is.

A bio boltokban árult szója lecitin túlnyomó része kevesebb, mint 30% cholin tartalmú, nagyon sok orvos jobban szereti a jóval hatásosabb Phosphatidylcholine (PC), vagy még ennél erőteljesebb gyógyszert, a Glyceryl-phosphorylcholine (GPC)-t.

Mindkettőt használják a demencia megelőzése és visszafordítása, a kognitív funkciók javítása, az emberi növekedési hormonok kibocsátása és az agyat érő rendellenességek (pld. stroke) esetén.

A PC és GPC képesek segíteni az idegsejt membránok felépítését, elősegítik az agyban az elektromos átvitelt, helyén tartják a membrán proteineket, és neurotransmitter acetylcholint hoznak létre. Az agy öregedéséről szóló szója lecitin tanulmányok már 1920 óta inkonzisztensek és ellentmondásosak.

Általánosságban a lecitin biztonságos, kivéve azokat, akik kiemelkedően allergiásak a szójára.

Robert Atkins, az ismert orvos azt tanácsolta pácienseinek, hogy ne fogyasszák nagyobb mennyiségben a szója lecitint extra C-vitamin nélkül, ami védelmet nyújt a choline metabolizmus során képződő nitrosamin kialakulása ellen. A trimethylamin és dimethylamin, amit a cholinból egy baktérium metabolizál a bélben, az N-nitrosodimethylamin fontos előanyaga, ami erőteljes karcinogén az állatfajok igen széles körében.

A szárított és olajtalanított napraforgó lecitin por 100% tisztaságú, teljesen natúr és vegán anyag. Zsírmáj esetén szinte az egyetlen természetes segítség.

Naponta 1 evőkanál lecitin étkezéssel együtt segít a májszöveteket zsírszövetekre változtató zsírmájból való gyógyulást.

Tartalomhoz tartozó címkék: hír